Kerti tó

Őszi teendők a kerti tó körül

Őszi teendők a kerti tó körül

Ősszel, amikor az időjárás még nem fordul valóban hidegre, folytathatjuk a nyáron is végzett szokásos karbantartást, és a halakat is a nyáron megszokott módon etethetjük.Az ősz azonban a téli szezonra történő felkészülés időszaka is.

Talán a legfontosabb dolgunk, hogy olyan állapotban őrizzük meg a tó vizét, ami alkalmassá teszi a halak és a növények számára a telelésre.  A vízbe hulló falevelek és egyéb növényi részek bomlásnak indulva savanyítják és mérgezik a vizet, különösen télen a jég alatt oxigénhiányt is okoznak, tehát nagyon veszélyesek a tó élővilágára nézve. Tavasszal már elkéstünk a munkával, addigra csak a haltetemek fogják jelezni, hogy valamit elrontottunk.

Legegyszerűbb, ha védőhálót feszítünk ki a víz felett a lombhullás idejére. A hálóról hamar eltávolíthatjuk a ráhullott szennyeződéseket, de sokan idegenkednek tőle, mert nem nyújt túl természetes látványt.

Szerencsére más megoldások is kínálkoznak. A fölözők, vagy ún. szkimmerek a tófelszínen úszó szennyeződéseket gyűjtik össze, még mielőtt pl. a levelek átáznának és a fenékre süllyednének. A legtöbb vízpumpához csatlakoztathatók. Kosarukból egy mozdulattal eltávolítható a szennyeződés. Ráköthetők a tó szűrőrendszerére, de külön vízpumpával is működtethetők.

A „tóporszívók” a nedves porszívókhoz hasonlóan működnek, egy hosszú szívócsövet engedhetünk a tóba, és akár a fenékről is felszívhatjuk a nem oda tartozó anyagokat, sőt az összegyűlt iszapot is. Az egyszerűbb változatok a kerti locsolótömlőre kapcsolhatók, és a víz nyomását használják a szennyeződés összegyűjtésére.

De ha nem is kívánunk a technikára költeni, egy egyszerű tavi merítőháló is jó szolgálatot tehet. A sűrűbb szövésűek közül válasszunk, és alapos munkával távolítsuk el a tóból a szennyeződéséket

Ahogy a hőmérséklet lejjebb száll, halaink is veszteni fognak élénkségükből. Mivel változó testhőmérsékletű állatok, életfunkcióik a környezet hőmérsékletétől függnek: a hideg beálltával anyagcseréjük lassul, egyre kevesebbet esznek és mozognak is. 15 Celsius fok alatt a nyári szezonban használt eleségekről át kell térnünk a speciális tápokra, melyek magas tápanyagtartalma felkészítik halainkat a telelésre.

A hideg vízi halak, pl. a koi ponty és az aranyhalak a szabadban is teleltethetők. Fontos, hogy ne hirtelen tegyük ki őket a hidegnek, de ha egész nyáron és ősszel kint voltak a tóban, a fokozatos lehűlést jól fogják viselni. Tavuk legalább egy-két négyzetméteren legyen 80-100 cm mély, ez a rész már biztosan nem fog teljesen átfagyni. Erre természetesen már a tó tervezésekor gondolni kell. Fontos! A tó teljes felszíne nem fagyhat be, a gázok cseréjét egész télen át biztosítanunk kell. A jég folyamatos csákányozása károsítja a halakat! Inkább léktartó berendezéseket használjunk, ma már számos fajtájuk kapható az egyszerűbb hungarocell korongtól a kis elektromos vízpumpákig.

A mocsári növények a helyükön maradhatnak, ugyan látszólag elfagynak majd, de tavasszal ki fognak hajtani. A tavirózsákat sem kell mozgatnunk, csak a fagyot nem tűrő trópusi példányokat kell garázsban, vagy pincében teleltetni. Esetleg a törpe fajokat kell majd átmenetileg lejjebb telepítenünk. Az elhaló, száradó leveleket távolítsuk el, ne hagyjuk, hogy a tó vizében induljanak bomlásnak, hiszen a nagy levéltömeg felboríthatja a tó egyensúlyát.

Related Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük