Segítség, pipálnak a halak!
A halak vízben élnek, kopoltyúval lélegeznek, ezt mindenki tudja… Miért fordul elő mégis, hogy a felszínre jönnek, és láthatóan légköri levegő után kapkodnak?
Ez sajnos mindig valamilyen PROBLÉMÁT jelent. A halak nem tudnak elég vízben oldott oxigént felvenni a kopoltyúikkal, így először a felszín közelébe jönnek (ahol több az oldott oxigén, mint a mélyebb rétegekben), majd ha ez sem segít, a felszínen „tátognak”.
Mi lehet az ok?
A jelenség leginkább a nagy nyári melegben szokott előfordulni. Ilyenkor kevesebb a vízben az oxigén, és még az egyébként kiegyensúlyozottan „működő” tóban is problematikussá válhat.
Más probléma is okozhat pipálást. Ha pl. valamilyen méreganyag kerül a vízbe, vagy túl sok bomlástermék halmozódik fel, a halak kopoltyúja sérülhet, így nem tudnak elég oxigént felvenni a vízből.
Egyszerűen a zsúfoltság is lehet a pipálás oka: Ne felejtsük, hogy halaink nőnek, és – megfelelő körülmények esetén – szaporodnak is, így előfordulhat, hogy egy néhány éve még kiegyensúlyozott tó túlzsúfolttá válik!
Miért reggel látjuk pipálni a halakat?
A tó növényei nappal fény hatására fotoszintetizálnak: szén-dioxidot fogyasztanak, és oxigént bocsátanak ki. Éjjel azonban ennek éppen a fordítottja történik: ők is oxigén-fogyasztóvá válnak! Ezért az élő vizekben mindig reggelre a legalacsonyabb az oxigénszint. Ezért kell arra is odafigyelni, hogy még az ún. oxigéntermelő növények, hínárok se szaporodjanak túl egy tóban, mert éppen oxigénhiányt okozhatnak!
Télen különösen veszélyes!
Az oxigénhiány télen is előfordulhat a tóban. Sokszor az ősszel felhalmozódott falevelek és egyéb bomlástermékek borítják fel az egyensúlyt, vagy „csak” a felszínt beborító jégen nincs lék, így a gázcsere lehetetlenné válik. A fuldokló, de félig öntudatlan állapotban telelő halak ösztönösen a felszín közelébe úsznak, így egy-egy lehűléskor egyszerűen belefagynak a felszíni jégbe.
Mi lehet a megoldás?
A legjobb itt is a megelőzés:
- Figyeljük a tó halállományát, és ha szükséges, a felesleges mennyiségnek keressünk új helyet!
- Szükség esetén ritkítsuk a tóban élő növényzetet is!
- Megfelelő karbantartással biztosítsuk a szűrés hatékonyságát. Ha kell, tisztítsuk a szűrőanyagokat, probléma esetén adagoljunk pluszban baktériumkultúrát!
- Sokat segít a vízminőség fenntartásában, ha rendszeresen cseréljük a tó vizének egy részét. Mindig biztonságos és megfelelően előkészített vizet használjunk, aminek a hőmérséklete lényegesen nem különbözik a tó vizének hőmérsékletétől!
- Ősszel távolítsuk el a tóba kerülő lombot, és ha szükséges, szivattyúzzuk le a túl sok iszapot!
- Télen folyamatosan biztosítsunk léket!
- Mérgezés, egyéb vízminőség-probléma esetén gyors segítség a vízcsere!
- Ha szükséges, akár átmenetileg, akár folyamatosan használjunk légpumpát a víz levegőztetésére!
A légpumpa
Egyszerű, hatékony és gyors megoldás. Egy kis készülék levegőt pumpál, amit egy csövön és porlasztókövön keresztül a tó vizébe vezetünk.
A légpumpát a vízen KÍVÜL kell elhelyezni, és mivel a legtöbb nem vízálló, fedett helyen. A levegőcső legyen olyan hosszú, hogy a porlasztókő kb. 30 cm mélyen érjen a felszín alá. Minél kisebb buborékokat ad a porlasztó, annál hatékonyabb, hiszen annál nagyobb felületen tud oxigén oldódni a vízbe.
A légpumpa méretét, teljesítményét illetően érdeklődjünk a kereskedőnél, ő fog javasolni megfelelőt aktuális szükségleteinek, a tó méretének, a halállomány nagyságának ismeretében.
Ne felejtsük, hogy mint minden elektromos készülék, a légpumpa is igényelhet némi karbantartást: gumimembránját, és esetleg más alkatrészeit is rendszeresen cserélnünk kell majd! A porlasztókövet is ellenőrizzük, és ha szükséges, tisztítsuk meg felületüket!
Összefoglalva: A halak pipálása mindig problémát jelez, és ha azt nem kezeljük, könnyen a halak pusztulása lehet a következő állomás! Kezeljük a tünetet (levegőztetés), de mindig járjunk utána, mi lehet a jelenség OKA, és szüntessük meg azt is!
